Ezek után ugye banális a kérdés, hogy magától értetődően folytattad- e a családi hagyományként űzött szakmát?

Derecskén nőttem fel, ahol édesanyám máig is lakik. A baromfis pálya egyértelműen adódott, még játékaim színtere is a keltető volt. Az 50-55 dolgozóval egy nagycsaládot alkottunk, jó körülmények között, remek hangulat uralkodott. 1977-ben végeztem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Kiss professzornál írt diploma dolgozatom témája a pulykatojás keltetés volt. Mindenképpen baromfis cégnél szerettem volna elhelyezkedni, ebben édesapám neve és respektje segített. 78 elején Kisvárdára kerültem a Hunnia-Coop Szövetkezeti Közös Vállalathoz. A sor végére állva agrártermeltetési előadó lettem, majd csoportvezető, a mezőgazdasági osztály vezetője, és '85-re termelési főmérnök. Ez nagy feladat volt, a teljes vertikum átlátását igényelte. A termeltetés, feldolgozás és a feldolgozott áruk kereskedelme tartozott hozzám. A tagszövetkezetek takarmánytermeléssei, keltetéssei, brojler, víziszárnyas tartással foglalkoztak, és a cégnek feldolgozó üzeme is volt. Az itt kialakult integrációs szemléletem kihatott későbbi pályafutásomra. Tehát a leszálló ágban lévő mezőgazdaság, a kusza tulajdon- és irányítási viszonyok ellenére az ott eltöltött 10 évem alatt váltam szakemberré, ráadásul nem a saját pénzemen tanultam. Hibázni is lehetett, igaz, a sikeres munkát sem tüntették ki. Ebből az időből származik a gazdasági látásmódom és kapcsolati tőkém jelentős része. 35 évesen ezzel a háttérrel és a természetemből fakadó határozott fellépéssel, nyílt vélemény-nyilvánítással a konfliktusok sem kerültek el. A '80-as évek közepétől munkahelyem mellett, de nem annak rovására kezdtem "maszek" tevékenységemet. Először 5-6 ezres csirkeistállókat létesítettem, majd 25 ezres kapacitású keltetőket. Az így megkeresett, a főmérnöki fizetést 4-5-ször felülrnúló, jövedelmem egyeseket sokkolt, másokat olyan viselkedésre inspirált, ami miatt 1988-ban eljöttem a cégtől.

Mondhatjuk tehát, hogy a legjobbkor.

így van, bántó, csúnya volt ugyan az eljövetel, de a sors jó irányba térített. A 10-15 ezer brojler és a pár tízezres keltetői kapacitás lett a család megélhetési forrása, ez képezte az őssejtjét a mai vállalkozásnak. Nagyon kemény időszak következett. Kedden és pénteken egy Barkas-szal jártama vidéket 7-től este 10-ig, utcáró utcára, dudával eladásra kínálva 5-6 ezer napos csibét. A bolthálózat és viszonteladói vevőkör csak később alakult ki. '91-ben már látszott, hogy túllépem a kezdeti kereteket, sok helyen keltettem bérbe. '93-94- ben vált nyilvánvalóvá, hogy telephely kell a nagyüzemi méretű fejlesztéshez. A hely kiválasztásának tudatos és véletlen elemei is voltak. Mivel a vállalkozás terepe a kezdetektől Szabolcs megye, ezért itt kerestünk a megye központjában fekvő, jó infrastruktúrájú, kellő számú munkaerőt biztosító települést. Abban már a véletlen játszott szerepet, hogya nyírkércsi szövetkezet végelszárnolással megszűnt, így a telep eladóvá vált. A gyors és kedvező árú üzletkötést a polgármester asszonynak is köszönhetjük, aki meggyőzte a "kemény magot". Az aláírás '94. szepternber 4-én történt és a fejlesztés is azonnal beindult. Azon a nyáron Baranyában járva szerencsém volt; egy felszámolás alatt álló TSZ keltetőt találtam, amit szerény összegért megkaptam, amelynek áttelepítését '95-ben végeztern el. Épp jókor jöttek '96 elején azok a támogatások, amelyek agrárreorganizációs és fejlesztési beruházásokat tettek lehetővé. Ehhez járultak a területfejlesztési tárnogatások, '98-tól az 50-60 milliós vissza nern térítendő juttatások.

Tehát ebből a szempontból előnyös a hátrányos helyzetű régióban való vállalkozás.

Régiónk halmozottan hátrányos helyzetű, akkoriban 30%-os volt a rnunkanélküliség, ma is 22-23 %, okkal adott tehát az állam extra pénzeket. Ki is érdemeltük, illetve meg is szolgáltuk a támogatásokat, 15-ről 124 főre növeltük a foglalkoztatottak létszámát. Miután az elejétől látszott, hogy nem csak elköltjük a pénzt, de korszerű, EU szabvány szerinti gépekre áldozzuk, az FVM és a Megyei Területfejlesztési Alap is bátrabban adott. A társaság tevékenysége immár legyezőszerűen bővült, a keltető üzernet hamarosan követte az első szülőpár telep. Gyorsan kiderült, hogy a takarmánykeverést is célszerű saját hatáskörünkbe vonni. Működésünk biztonságát mennyiségi és minőségi értelemben is tovább növeli, ha agrártermeltetés is társul a vállalkozáshoz. Az abrak termeltetésére 200-250 környékbeli agrárvállalkozó partnerünk van, kb. 2500 hektáron. A termékértékesítési szerződés mellett részleges (35 ezer Ft/ha) finanszírozást is vállalunk. Korszerű John Deer gépeinkkel is segítjük partnereinket kb. ezer hektáron, szolgáltatásként ezekkel is részt veszünk a termeltetésben. Vállalkozásunk mai méreteinek jellemző számait a 2000-es év adataival leírva; 700 ezer brojler előállítása és 7,5 millió csibe keltetése. Utóbbi idén a 10 milliót is megközelíti majd. Kettő nagy fajtacsoport keltetését végezzük: az egyik a húshibridek (Hybro-G és Ross), az idénre tervezett 7,5 millió, a másik a színes vagy kettőshasznosítású fajtacsoport, amelyből 1,8 milliót tervezünk.

Hogyan biztosítod minden vállalkozás legnagyobb kihívását, a fo- Iyamatos fejlődést?

A több lábon állás jegyében 1998- ban alapítottuk meg sertésüzletágunkat. Kezdetben bizonytalan voltam e döntésem helyességében, de mára jó fejlesztésnek bizonyult. Meggyőződésem, hogy magas termelési paramétereink, amelyekkel a piaci hullámzás mellett is nyereségesen termelünk, köszönhetők annak is, hogy igen magasra helyeztük a mércét sertéstelepeink technológiájának kialakításában. 2000-ben a mezőgazdaságban komolynak számító 1,2 milliárdos árbevételünk sem hagyhat ülni a babérjainkon. Tavaly meghívtam ezért azon barátaimat, akiket szakterületükön mérvadónak tekintek. Volt köztük takarmányos, baromfifeldolgozó, nagykereskedő, bankos. Csupa általam sokra tartott ember. A két napos beszélgetésből származó ötletek segítettek a fej lesztési cél meghatározásában: speciális, különleges minőségű termékek előállítása. Több más ország mellett Franciaországban tanulmányoztuk a szabadtartású baromfifélék termeltetését, feldolgozását, értékesítését. Ez a program illeszkedik vállalkozásunk méretei hez. Volumenében nem akkora, hogy egy országos szinten óriáscég utánanyúljon, a kistermelőknek pedig túl nagy falat. Igazodik cégünk adottságaihoz is, hiszen a legtöbb feltétel adott. A térség is kiválóan alkalmas a külterjes neveléshez. Az alacsony aranykorona értékű, intenzív termelésre alig hasznosítható földterületek szinte kínálják magukat az állatok kihelyezésére. A környékünkön nagy számban élő kb. 2-5 hektáros földekkel bíró gazdáknak ideális ez a tevékenység, tehát a program helyi előnyökre alapozódik, de természetesen komoly fejlesztést is igényeI. Franciaországból már beérkeztek szülőpárok, folyamatban van a hizlaló partnerek felkeresése, a vágás, a feldolgozás és a disztribúció kiépítése is. A különleges minőséget minőségbiztosítási rendszerrel kell alátámasztanunk. A mezőgazdaságban a "szántóföldtől az asztalig" való minőségbiztosítás eltér az ismert ISO vagy HACCP rendszerektől, ahol ráadásul nincs az egész folyamat cégünk kezében. Több jelentkező is van már ennek kiépítésére. A vázolt program megvalósításához három év kell, ami alatt érzésem szerint a marketingjét is fel lehet építeni. Az utóbbi időszak állategészségügyi és takarmányozási botrányai is hozzájárulhatnak a szabadtartású állattartás sikeréhez.

Hazánkban megvan már a vásárlóerő egy ilyen duplaárú termékhez, mert az előállítása során szinte minden a duplája az ipari brojlerhez képest. Például a nevelési napok száma, hiszen a minimális vágási idő 82-85 nap; az állatoknak minimum életük felét kell a szabadban tölteni; minimum 2 négyzetméter zöld ki futót kell biztosítani madaranként. A termék költségét növeli továbbá a gyógyszermentes takarmányon való tartás, amiért például kokcidiózis ellenei vakcinázást kell alkalmaznunk. A marketing stratégia alapja annak deklarálása, hogy ez nem ipari termék, a tartás az állatok jólétének figyelembevételével történik. A zsírszegény, rostos, zamatos hús a háztáji "kapirgálós" baromfi húsához hasonlatos. Érdekes, hogya 70. életnaptól termelődő ivari hormonok is pozitívan hatnak a húsminőségre. A szabad tartás nagy kihívása, hogya hagyományőrzés mellett homogén növekedést biztosítson. Ehhez a legkorszerűbb ismeretekre, tartástechnológiai fegyelemre van szükség, mert itt is érvényes, hogya termék a mai vásárlói elvárások szerint legyen egységes és ki nézetére is vonzó.

A szabadtartásban előállított termékhez új feldolgozó üzem létesítését tervezzük. így bezárul majd az integrációs kör, közvetlen kontaktusban leszünk a fogyasztói piaccal. Ha ez a program sikerül, nyugodt vagyok a Baromfi-Coop jövőjét illetően. Értetlenül nézem, hogy az EU csatlakozás előtt 3-5 éwel nem érzem a harci lázat a pályatársaimban. Bennem ez a fejlődési kényszer a jogos félelemből táplálkozik. Nagy trauma lesz ugyanis az alultőkésített, elmaradott magyar agrárium számára a csatlakozás. Célom, hogy olyan helyzetbe hozzam addigra a vállalkozásomat, hogya csatlakozás utáni első egy-két év "orkánerejű szele" ne söpörjön el. Azután már nekünk is segít az EU belső szabályozása. 

Ha már a korábbi generációkkal kezdtük a beszélgetést, szóljunk a jövőről is.

Két fiam követi az agrár vonalat, egyikük negyedéves agrármérnök hallgató, másikuk másodéves az agrárközgazdász szakon. Tíz éves koruktól minden nyáron keményen be vannak fogva. Saját tapasztalatom, hogy ebben a korban érdemes kezdeni a munkára való szoktatást. Nem kellett őket kényszeríteni, hogy ezt a pályát válasszák. Tisztában vannak vele, hogya családi vállalkozás révén óriási előnnyel indulhatnak az életben. 

Magyar Baromfi szaklap / 2001. január 8.