A fogyasztó a legfontosabb partnerünk
Beszélgetés Bárány Lászlóval, a Baromfi terméktanács elnökével

Bárány László egy baromfis dinasztia harmadik nemzedéke.
Nagyapja építette a Tiszántúl elsô mesterséges keltetô állomását, az édesapja a második világháború után több alföldi városban volt keltetôvezetô. A megválasztott új elnök, a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát 1977-ben, onnan került Kisvárdára, ahol egészen a termelési fômérnöki beosztásig vitte. 1988-94 között magánvállalkozó, amikor megalapította a Nyírkércsi Baromfi Coop-ot. A Master Good Kft.-t 2002-ben hozta létre. Ez a cégcsoport ma brojlerben Magyarországon az egyetlen muködô integráció. Vállalkozásainak árbevétele tavaly meghaladta a 17,5 milliárd forintot. A negyedik generációs Bárány fiúk, László és Péter szintén a cégcsoportnál dolgoznak, felelôs beosztásban. A Master Good Kft. összesen 1200 embert foglalkoztat, ezen túl a beszállítói és termelôi körrel együtt további 2500 embernek nyújt megélhetési lehetôséget.

A Baromfi Terméktanács új elnökséget és új elnököt választott. Bárány Lászlót, az újonnan megválasztott elnököt elképzeléseirôl, programjáról kérdeztük.

• A Baromfi Terméktanács 3 évente mindig új elnökséget és elnököt választ. Ezúttal Önnek szavaztak bizalmat. Mire kapott felhatalmazást?
– Annak a hazai baromfi termékpályának a képviseletére, amelynek 80–85 százaléka még mindig magyar tulajdonosi körbe tartozik. Az ágazat éves kibocsátása meghaladja a 450 ezer tonnát, és a gabona után az exportban a baromfi a második helyet foglalja el. A magyar baromfiipar közvetlenül 35–45 ezer embernek ad munkát és megélhetést, s beszállítói körével együtt ez a szám eléri a 100 ezer fôt. Mindez úgy jelzi a magyar baromfiipar súlyát, mint az évi 400 millió dollárnyi export. Ma az egy fôre jutó baromfi fogyasztás évente 34–35 kilogramm, ez 8 éve több a sertéshús fogyasztásnál, amelynek az egy fôre jutó mennyisége 25 kilogramm.


• A számok tetszetôsek, ugyanakkor az ágazat elég nehéz idôszakot él át.
– Mondjuk ki nyíltan, recseg, ropog, válságban van. Ez akkor is igaz, ha ez az egyetlen olyan mezôgazdasági ágazat, amelyik a rendszerváltozás óta a túl gyakran változó szabályozást nem sínylette meg. Már másfél évtizede is ugyanannyi volt a termék-elôállítás, mint napjainkban, s ezt a szintet tudjuk tartani. Ennek oka, hogy a ’90-es évek végén megtörtént a telepek technikai, muszaki felújítása a brojlernél és a pulykánál, míg a víziszárnyasok megôrizték pozíciójukat. Gondot jelentett, hogy a ’90-es évek elején csôdhullám söpört végig az ágazaton, ami az utóbbi két évben sajnos megismétlôdött.


• Mit tudnak kezdeni a madárinfluenza teremtette helyzettel?
– Úgy fogjuk fel, ahogy az bennünket érint, ez a baromfiágazat saját árvize. Ma már megérti az átlagfogyasztó is, hogy ezen az ágazat önerôbôl nem tud úrrá lenni. Nem lehet kérdéses, és erre többször is ígéretet kaptunk Gráf Józseftôl, hogy a baromfinak – a maga árvizének kezeléséhez – központilag is kell küldeni „homokzsákot”, valamilyen konkrét segítség formájában. Nem rendülhet meg a hazai termelés, ennek nemcsak az állattartók látják a kárát, hanem a fogyasztók is. Hozzáteszem, hogy a baromfiágazatra kedvezôtlenül hat az EU gabonaintervenciós árrendszere és gyakorlata, mi most ezáltal elveszítettük azt az elônyünket, ami eddig az olcsó takarmányból és a hozzáértô szakember garnitúrából adódott.


• Új elnök, új program.
– Az enyém kettôs, egy rövid és a hosszabb távú. A rövid távú program része a madárinfluenzából való gyors kilábalás, a szakmai irányítás, a hatósági munkával szoros együttmuködésben. Úgy érzem, hogy erre most megvan a képesség és az akarat is. A hosszabb távú cél egy nagyon kényes területet érint. Ez a belsô piacaink szabályozása. Meg kell tudnunk csinálni úgy, hogy az ne ütközzön az uniós elôírásokba. Ehhez új kommunikációra, új, bizalomra építô stratégiára van szükség, amit már megalapoztunk a „Jó magyar baromfi” védjeggyel. A következô idôszakban a magyar vásárlókkal ezt még jobban meg akarjuk ismertetni, mert a magyar fogyasztó a mi igazi szövetségesünk.


• Akikkel gond volt, legtöbbször ott találhatók a Baromfi Terméktanács soraiban. Velük mi lesz?
– Rendet akarunk és rendet is fogunk tenni önmagunk között, a szürke és a feketegazdasági szereplôket kiszorítjuk a piacról. Ehhez kérünk jogosítványokat a hatóságoktól, mind az élelmiszer-ellenôrzési, mind az adóügyi vonalon. Tudjuk ezekért a lépésekért sokan nem lelkesednek, de azzal is tisztában vagyunk, hogy csak azokkal vállalhatunk közösséget, akik nyílt lapokkal, tisztességesen versenyeznek. Eljött az ideje, hogy a terméktanács talpon maradó és legális szereplôi, olyan beszerzési és értékesítési szövetkezetekbe tömörüljenek, amelyek képesek felvenni a harcot az áruházláncok diktátumaival szemben.


• Kik lehetnek a szövetségeseik?
– Pontosítva: mi nem segítséget várunk, hanem szövetséget akarunk teremteni az élelmiszerhatóságokkal, az APEH-hal, a VPOP-val, az FVM-mel és a PM-mel. Elküldtük nekik a jelzéseinket, pozitív volt a fogadtatás. Nem csupán egy laza beszélgetésre ültünk le, hanem programot egyeztettünk. A Baromfi Terméktanács számára a közeljövô legfontosabb feladata az itt megszületô eredmények átültetése a gyakorlatba, és azokról folyamatos tájékoztatást adni

Magyar Mezőgazdaság: / 2006. június 28.