• Gratulálunk elnökké választásához. Menjünk azonban vissza egy kicsit az időben: hogyan zárta a múlt évet a magyar baromfiágazat, figyelemmel az októberben kitört madárinfluenza-pánikra?
- Az elmúlt évre a madárinfluenza kitörölhetetlenül rányomta a bélyegét, annak ellenére, hogy Magyarországon 2005 végéig egyetlen madárinfluenzás esetet sem regisztráltak. Pedig az év jól indult, viszonylag kedvező képet mutatott a brojlerágazat, a termeléscsökkenés hatására kissé javult a pulyka piaci helyzete, az erőteljesen visszafogott kacsa esetében pedig kifejezetten piaci kereslet alakult ki. A piaci szereplők pozícióit a lúdágazatban végrehajtott termeléscsökkentés is javította. A múlt év negyedik negyedévében azonban a madárinfluenza-hisztéria drasztikusan hatott ezekre a pozitív folyamatokra. Összességében tehát a kezdetben még kedvezőnek mutatkozó 2005 nem a baromfiágazat éve volt.

• Hogy néz ki ez számokban?
- A terméktanács tagvállalatai élősúlyban 3,2 százalékkal kevesebb baromfit vásároltak fel az előző évhez képest. A brojlercsirke aránya meghaladta az 50 százalékot, felvásárlása 1,8 százalékkal emelkedett, míg a pulykáé és a libáé egyaránt 15 százalékkal visszaesett, a kacsáé viszont 16 százalékkal nőtt. Eközben a belföldi értékesítés összességében 5,7 százalékkal bővült - a fogyasztók által leginkább kedvelt két baromfifajnál, a csirkénél és a pulykánál 6,3, illetve 3,4 százalékkal -, csökkenés csak a libánál volt. Az árat tekintve ugyanakkor a magyar baromfi nincs megfelelően értékelve. Az elmúlt öt évben nem vagy csak alig emelkedett például a csirkehús ára, miközben az általános fogyasztói és élelmiszer-árindex csaknem azonos mértékben, 30 százalék körül nőtt, az energiaárak pedig 50 százalékkal emelkedtek.

• Idén aztán megjelent Magyarországon is a madárinfluenza, előbb a hattyúkban, majd a háziszárnyas-állományokban is, aminek következtében megelőzési céllal körülbelül 800 ezer háziszárnyast irtottak ki. Mi a helyzet a termelők kártalanításával?
- Az év elején a tavaly őszi hisztéria miatt kialakult katasztrofális piaci helyzet lassan javulni kezdett. Ennek a folyamatnak azonban véget vetett az ismételt fogyasztói bizalomvesztés az elhullott hattyúk miatt. A krízishelyzet kezelésére végre hajlandónak mutatkoztak a későn reagáló Európai Unió (EU) illetékesei is, az unió rugalmasabb támogatási rendszert lehetővé tévő rendeletet hozott. Ennek pozitív hatása a magyar baromfiágazat számára azonban legkorábban csak szeptember-október táján várható. Az EU-tól várható mintegy 1,5 milliárd forint csak korlátozott mértékű kármérséklést tesz lehetővé az ágazat számára és egyértelműen a termelés csökkentését preferálja. Számításaink szerint csak a járványügyi intézkedések miatt megsemmisített állatok értéke, továbbá a megsemmisítés költsége 1,5 milliárd forint volt, az ágazat közvetett kára azonban ennek a többszöröse, becslések szerint 18-20 milliárd forint.

• Ilyen előzmények után hogyan kezd neki a terméktanácsnál az elnöki munkának?
- Reménnyel. Reménnyel tölt el például, hogy a terméktanács megkapta a lehetőséget a következő hétéves fejlesztési tervekhez a legfontosabb irányok meghatározásában, annak érdekében, hogy a baromfiágazat politikailag semleges, versenyképes irányba terelődjön Magyarországon. Az elmúlt időszak madárinfluenzás eseményei ráirányították a figyelmünket arra, hogy a kicsit passzív, kicsit megbántódott, kicsit csalódott hangulatból sosem keveredünk ki, ha nem leszünk aktívabbak. Ennek az első eredménye, hogy belenéztünk a tükörbe, amelyben a saját helyzetünket látva azt is észrevehettük, hogy nemcsak a tizenöt-húsz éves előnyben lévő nyugat-európai versenytársaink menetelnek el mellettünk. A szlovákok, a csehek és a lengyelek is, annak ellenére, hogy utóbbiak baromfinevelési kultúrával nem vagy csak alig rendelkeztek, baromfiiparukat tíz éve még nem is igazán jegyezték. Egy azonban biztos: az alkalmazkodóképességük sokkal jobb a miénknél. Adaptálták a nyugat-európai termelési rendszereket és működtetik is ezeket, lényegében szakmai fenntartások nélkül. Szlovákia 3-4 baromfifeldolgozót tud eltartani, Magyarországon pedig csaknem félszáz van. Pedig értelmetlen és vállalhatatlan bármilyen regionális cél érdekében feláldozni a jövedelmezőséget, a hatékonyságot. Ezt a piac sehol nem ismeri el. Arról beszélek, hogy a legális vágóüzemek jelentős része tisztességes, becsületes, pénzét, vagyonát kockáztató vállalkozás, de ettől még nem biztos, hogy hatékony. Márpedig a multinacionális üzletláncok nemcsak bőséges áruválasztékot és megfelelő csomagolási és fogyasztási kultúrát hoztak az országba, hanem annak a kultúráját is, hogy hogyan lehet és kell kizsigerelni a hazai beszállítókat annak érdekében, hogy a fogyasztó folyamatosan azonos vagy alacsonyabb áron jusson hozzá ugyanahhoz a termékhez.

• Annak ellenére mondja ezt, hogy a tulajdonában lévő, szabadtartásos tevékenységéről is ismert Master Good Kft. termékei ott vannak az említett üzletláncokban?
- Fájdalmas dolog ez, de ki kell mondani, mert a világ így működik és a verseny így is szelektál. Ennek a folyamatnak pedig valószínűleg az lesz a következménye, hogy három-öt év múlva a hazai baromfiipari szereplők legalább harmada, de az is lehet, hogy a fele már nem lesz a pályán. Ez a szelekció a madárinfluenza okozta pánik nélkül négy-hat év alatt magától is végbement volna, a hisztéria csak felgyorsítja a folyamatot.

• Mire alapozza ezt?
- Én egy keltetősdinasztiából származom, már a nagyszüleim is baromfikeltetéssel foglalkoztak. Ahol élek és dolgozom, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tíz éve még 58 keltető volt, ma már csak négy működik. Pedig semmiféle központi döntés nem született arról, hogy a 90 százalékuknak el kell tűnnie. A kevésbé hatékony üzemek megszűnését a verseny, a piaci környezet kényszerítette ki. Rövid távon nagyon nehéz lesz a helyzet Magyarországon az állattenyésztési ágazatokban, így a baromfiágazatban is, ez is tovább gyorsítja a már megkezdődött folyamatokat. Amiért mégis bizakodó vagyok, az az, hogy egy ilyen gabonaövezetben, mint Magyarország, nem lehet lemondani arról, hogy ez a trend bizonyos vállalható érdekek mentén megváltozzon.

• Mik lehetnek ezek a vállalható érdekek?
- Mindenféleképpen fontos egy belső piaci szegmens, a friss baromfival való ellátás ugyanis logisztikai nehézségek miatt ezer kilométerről nem megoldható. A piacot lehet ugyan zavarni holland csirkecombbal, francia csirkeszárnnyal és amerikai csirkemájjal, de napi rendszerességgel az áruházakba beszállítani a megfelelő és elvárt feltételekkel csak 300 kilométeres távolságon belül lehet. Emiatt garanciát látok arra, hogy nem tűnik el a magyar baromfiipar. Ez természetesen a fagyasztott és a hosszan eltartható termékekre már kevésbé lesz igaz. A másik ilyen érdek, hogy a szelekció során azért vannak cégek és tulajdonosi csoportok, amelyek mindig kicsit megerősödnek. Ez a koncentráció is egészséges folyamat. Az ilyen típusú cégekhez fognak a bankok akár hosszabb távon is tőkét kihelyezni. A világ tele van befektetni való pénzzel, ez a tőke pedig keresi a helyet, ahol minél nagyobb biztonsággal, minél jobb feltételekkel megtérülhet. Egy olyan országban, ahol szinte korlátlanul áll rendelkezésre a takarmány-alapanyag és sok-sok éven keresztül olcsó és viszonylag képzett ágazati munkaerő, várható, hogy megjelenik ez a tőke.

• Milyen tőkére gondol?
- Termelői tulajdonszerzések valószínűleg történnek majd állami segítséggel, ezekről Gráf József miniszter úr is beszélt több alkalommal. Elképzelhető azonban, hogy egy-két éven belül megpróbál idejönni az angol, a francia vagy a holland baromfiipari csoportosulásból valamelyik. Megfelelő tőkeháttérrel és piaci súllyal rendelkező nyugat-európai szakmai befektetőkről lehet szó. Nem is kell olyan túlzott bátorság megjósolni ezt, mert a lengyel brojler- és pulykaipart a francia, a német és az amerikai szakmai befektetők gyakorlatilag 60 százalékban már átvették. Miért ne következhetne be ez Magyarországon is? Azt gondolom, ezzel a lehetőséggel igenis számolni kell. Annál is inkább, mert ha az egész baromfiipar megroppan, rövid ideig nagyon sok eladó cég lesz a piacon, ebből következően nagyon alacsony áron. Az pedig tény, hogy potenciális szakmai befektető, amely jelentős vállalatfelvásárlásokba kezdhetne, ma nincs Magyarországon.

• Jó lenne nekünk ez a folyamat vagy rossz?
- Érzelmi alapon rossz, de ma már senki nem nézi meg a zacskón, hogy milyen tulajdonosi kör termékét veszi le a polcról. Azoknak is rossz ez, akik majd kiesnek a piacról. Ebbe a kategóriába a nagyon egyszerű és nagyon gyenge feltételek között működő csirkehizlalók, pulykanevelők, kacsatömők is beletartoznak. Nekik egyszer meg kell mondani, hogy nem kötnek velük több szerződést, mert olyan áron termelnek, amely mellett a feldolgozó a veszteséget már nem finanszírozza. Többen az ipar szereplői közül javasoltuk, hogy az államnak ezt a réteget meg kellene támogatnia. Ki kellene jelölni számukra egy utat egy egyszeri "lelépési díj" fejében, ha tevékenységüket megszüntetik. Ehhez EU-forrásokat is lehetne igényelni, hiszen az uniónak is az az érdeke, hogy a felesleges, rosszul működő kapacitások szűnjenek meg. Ezzel nagyon sok családi tragédiát is meg lehetne előzni. Más kérdés, hogy az említett piaci szereplők talán még egy ilyen lehetőség esetén sem látnák be, hogy fel kell hagyniuk tevékenységükkel.

• Mi az oka, hogy a Master Good Kft. nem roppant meg a nehéz piaci helyzetben? Vásárolna még további kapacitást a meglévőhöz?
- A Master Good százszázalékos családi tulajdonban van. Nekünk is fájdalmas volt az elmúlt nehéz időszak, de stabil lábakon állunk, egész integrációval rendelkezünk a övénytermesztéstől kezdve a takarmánygyártáson át a keltetésen, hizlaláson, vágáson keresztül egészen a továbbfeldolgozásig. A jelenlegi legális feldolgozók közül az ilyen típusú cégek maradtak meg és az ilyenekből kerülnek ki azok, amelyek az említett koncentráció és szelekció nyomán a magyar szereplők közül elkezdik majd egymást felvásárolni, ha lesz rá lehetőség. Hogy ne csak a saját cégemet említsem, ilyen még például a Gallicoop Rt., a Hungerit Rt. vagy a Her-Csi-Hús Kft. A Master Good különben a brojlerszektorban - ahol tevékenykedünk - ma a szükséges és elégséges kapacitásnak körülbelül 70-80 százalékával rendelkezik. Az alapfeldolgozást jelentősen nem bővítenénk, inkább a továbbfeldolgozó szektorba ruháznánk be. Van panírozóüzemünk is, de a tendenciákból látszik, hogy az úgynevezett kényelmi ételek fogyasztása egyre inkább nő, egyre kevesebb háziasszony tud és akar konyhai előkészítő munkákat végezni.

• Mi lesz a feketepiaci szereplőkkel? Visszaszorításuk kapcsán bemutatkozó sajtótájékoztatóján felvetette, hogy a baromfiágazatnak különböző fejlesztésekre az elkövetkező években 25-30 milliárd forintra lenne szüksége, egyebek mellett például fűtés-korszerűsítésre, de hatékonyabb járvány- és piacvédelemre, valamint egyéb állat-egészségügyi intézkedésekre is lehetne fordítani ebből. Reális igény ez a jelenlegi megszorítós hangulatban?
- A feketegazdaság elleni küzdelemre is szükség van ahhoz, hogy a baromfiágazat kilábaljon jelenlegi kritikus helyzetéből, másrészt az említett forrás egy részét - az első évben 15, a másodikban 10, a harmadikban pedig 5 milliárd forintot - akár a feketegazdaság felszámolása kapcsán is elő lehetne teremteni. A magyar baromfi mintegy 30-35 százaléka a nem legális szektorból kerül az asztalokra, ez körülbelül 50 millió kilogramm - egy főre számítva tehát 5 kilogramm - baromfihúst jelent évente.
Az ágazatban alig képződik nyereség, nem szívesen hitelezik a bankok sem, a terméktanács és az agrártárca közelmúltbeli megállapodása nyomán ugyanakkor évi 8-10 milliárd forint többletbevételhez juthat a büdzsé, ha a szürke- és feketegazdaság 70-80 százalékát sikerülne felszámolni. Azért is előtérbe került ez a kérdés, mert mostanra odáig jutottunk, hogy ha a jelenlegi rendetlenség fennmarad, nem lesz hol pénzt keresni. Rendet kell tehát csinálni a piacon, nem szabad megtűrni azokat, akik ellopják a beszállítók pénzét, folyamatosan számla nélkül "jattolnak". Ez piacvédelmi intézkedés is, s ha mindenképpen "csonkolni" kell, nem azok kezét szokás levágni, akiknek tiszta. Ennek érdekében a terméktanács például bevezeti az általa szavatolt embléma használatát a magyar termékeken.

• Elnöki mandátuma három évre szól. Mit gondol, három év múlva a piaci szereplők esetleges megfeleződésével a baromfiállomány is hasonló arányban ritkul?
- Nem. Jelenleg Magyarországon 470-480 ezer tonna élő baromfit nevelnek fel évente, s ebből körülbelül 230-240 ezer tonna a csirke, 110-120 ezer tonna a pulyka és 120 ezer tonna a kacsa és a liba együtt. Meggyőződésem, hogy az országban előállított csirke és pulyka mennyisége körülbelül 15-20 százalékkal csökken majd - nem fogyasztási, hanem termék-előállítási alapon -, mivel azonban a szereplők száma a felére eshet vissza, a megmaradók kapacitáskihasználtsága javul. A kieső árumennyiség pedig be fog jönni importként, az egy főre jutó baromfifogyasztás ugyanis évek óta stabilan 34-35 kilogramm évente. Ez nem csökkent eddig sem, a fogyasztási szokások változásával a sertéshús fogyasztása eshet vissza kissé, a marháé, bárányé, halé azonban növekedhet, de inkább a sertés terhére.

• Mire számíthat a most alámerült víziszárnyas-ágazat?
- A víziszárnyas-ágazatban a megbetegedések miatt jelentősen lecsökkent volumen növekedni fog, de a tavaly is tapasztalt 120-130 ezer tonnás termelést ez az ágazat már soha nem fogja produkálni. Meggyőződésem, hogy a termelés 90 és 100 ezer tonna közé áll majd be, a "rendszert" működtető tulajdonosok száma azonban három-négynél nem lesz több. Nem lehet említés nélkül hagyni, hogy a víziszárnyas-ágazatban az elmúlt években három nagy szereplő is eltűnt a pályáról, elég dicstelen körülmények között. Kezdte a Hajdú-Bét Rt., amely elsősorban a libahús-előállításban volt meghatározó, de kacsában is eléggé. Folytatta a Bábolna Rt., amely kapacitásait részben átadta a Carnex-csoportnak és napjainkban vagyunk tanúi a szinte legnagyobb csökkenésnek volumenben és kiterjedésben a Carnex-csoport részéről, hiszen a Carnex a kacsa- és liba-termékelőállításnak a 60-65 százalékát képviselte, piacvezető volt. Más kérdés, hogy ezeknek a történéseknek szóbeszéd tárgyának kell lenniük még jó ideig, hogy ne ismétlődhessenek meg. Soha többé.

Tóth László Levente írása
Napi Gazdaság - Agrobiznisz melléklet / 2006. július 31